nem kerestem, találtam... :)

"Ki kell nyílnod! Tudom, hogy nehéz, mert már ezerszer beléd rúgtak, és évek óta csak építgeted a falat magad körül, hogy át ne mászhasson rajta senki, és Te magad se juthass ki. De most fogj egy kalapácsot és rombold le! Rombold le a földig és mutasd meg magad a Világnak, mutasd meg, hogy itt vagy mindenre készen! Mit Neked néhány marha, most akkor is kilépsz a legelőre! Jöhetnek a dühöngő bikák is, Te azért is megtanulsz játszani a vörös posztóval! Kecsesen térsz ki, rutinból esel, és mindig felállsz! Az aréna mestere leszel, az élete mestere, egy egész lelátó hajrázik majd érted! Ma végre megesküszöl, hogy jöhet bárki, többé nem hagyod, hogy eltántorítson a vágyaidtól, vállalod a karcolásokat, vállalod a sebeket, vállalod, hogy olykor felöklelnek, de nem bújsz el többé a falaid mögé, most végre kilépsz az Életbe, kockáztatsz és megtanulsz győzni!"

Csak egy kicsit.. néha..

Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok....

Majd scak idővel...

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket...És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...És hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...És megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...És elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...És megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet...A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...És idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....És tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...És az ember csak tanul és tanul...És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...De ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...Megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...Megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető... Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...Megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...És megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...És megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...Megtanulod ezt mind, mind, de csak idővel...

Ez már más…

Rohan a világ, és vele együtt rohanok én is… Megszeretnék állni néha egy igaz szóra, egy igaz ölelésre… De mégsem teszem… Nem állok meg, rohanok… rohanok a világgal. Vajon jó ez így nekem? Én kérdem… Annyi minden más… Szeretnek. Vagy csak üres szavak? Kívülről mosolygok. Mosolygok, rohanok, ölelek, és viszont szeretek. Belülről egy kósza összevisszaság zavarja össze a tetteimet. És nem állok meg csak rohanok… Mégsem engedek a vágynak. Mégsem…. De rájöttem arra hogy többet ér néha egy összebújós éjszaka, mint egy hatalmas buli a haverokkal. :$ ;)

Mindenki azt ad,ami a szivében van ;)

"Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki. A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat ha én szemetet adtam neked? A szegény ember így válaszolt: Mindenki azt ad, ami a szívében van." ♥

Egy Rózsa...

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt. Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát: - Nem unod a várakozást? - Talán. De folytatnom kell a küzdelmet. - Miért? - Mert ha nem nyílok ki, elhervadok. Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.

.. *.*

Régen írtam, de miről is írhatnék? Hogy mit érzek? Milyen az életem? Hogy telnek a napjaim? Monoton... Csupa pofonok,amihez úgy állok hozzá, hogy ki kell bírjam és erősnek kell lennem. Csak sokszor kívánom, hogy egy kis fényt lássak már az alagút végén, egy olyan kis apróságot, ami arra utal,hogy ez átmeneti állapot..Eddig minden rendben volt, boldog voltam.. most mégis állandó a feszültség. Vagy ilyen az élet? Ad valamit, aztán elvesz, aztán megint ad?... Újra kisbaba szeretnék lenni, aki egész nap csak fekszik a babakocsiban és mosolyog.... Nem is tudom mibe reménykedhetnék még, de mégis megteszem... A reménynél boldogabb de mégis gyilkos dolgot még nem éreztem sose, de pont ez tetszik benne annyira, meg akarom fejteni és utolérni, hogy aztán újat követhessek egy másikat... Felemel, de egyben ledob... Most épp ledob, de nemrég még felemelt, viszont tudom, hogy nemsokára megint fel fog emelni és akkor annyira szép lesz a kilátás.. Sőt, most is boldog vagyok, mert így legalább tudom értékelni a kis apró örömöket, amit bizony nagyon kevesen tesznek meg...és mindig tudok reménykedni!...:)

Édes kis Semmiség.. ;)

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden... ;))

Édes kis semmiség :)

Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. :)<3

Már nem zavar..

Nem mintha zavarna . Már nem . Tőlem beszélgetnünk sem kell annyit . Az mostanában úgyis mindha nehezen menne . Használjuk csak egymást . Ahogy te használtál engem , amíg én naivan próbáltam elhitetni magammal , hogy tényleg "igaz" vagy. Megváltoztam ... Megváltoztattál ... Már őszintén nem érdekel , hogy milyen felszínes és hazug a 'kapcsolatunk' . Nem érdekel , hogy jobbak is lehetnénk . Nem érdekel , hogy van-e valaki más . Nyilvánvalóan igen . már tudom hogy igen! Többé nem fogok hisztizni miattad . Már nekem se te vagy az egyetlen . Minden mehet tovább , mint eddig . Azzal a különbséggel , hogy többé nem kérdezem , milyen volt a napod , vagy hogy kivel voltál este . Nem fog zavarni , hogy sohasem mesélsz . Többé nem fogok aggódni , hogy miért érsz olyan későn haza , vagy miért nem mész el dokihoz . Nem fogok kiakadni , ha eltűnsz egy hétre . Többé nem fogok erőlködni a semmiért . Legyünk csak együtt továbbra is , használjuk egymást . Most már menni fog . Mert már nem szeretlek többé,azaz nem akarlak.....menni fog.. már menni fog..