Csak egy kicsit.. néha..

Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok....

Majd scak idővel...

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket...És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...És hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...És megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...És elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...És megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet...A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...És idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....És tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...És az ember csak tanul és tanul...És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...De ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...Megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...Megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető... Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...Megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...És megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...És megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...Megtanulod ezt mind, mind, de csak idővel...

Ez már más…

Rohan a világ, és vele együtt rohanok én is… Megszeretnék állni néha egy igaz szóra, egy igaz ölelésre… De mégsem teszem… Nem állok meg, rohanok… rohanok a világgal. Vajon jó ez így nekem? Én kérdem… Annyi minden más… Szeretnek. Vagy csak üres szavak? Kívülről mosolygok. Mosolygok, rohanok, ölelek, és viszont szeretek. Belülről egy kósza összevisszaság zavarja össze a tetteimet. És nem állok meg csak rohanok… Mégsem engedek a vágynak. Mégsem…. De rájöttem arra hogy többet ér néha egy összebújós éjszaka, mint egy hatalmas buli a haverokkal. :$ ;)