
Nagyon szomorú vagyok,érzem hogy belül állatira marja a szívemet a fájdalom...ami már nagyon nagyon ki akar törni.
Nem engedem!Erős vagyok,és még bírom.Bírom mert bírnom kell.
Most Pénteken lessz 1 éve hogy meghalt Pácséko,pár hónapja Gyuszika mamája,aki olyan volt nekem..mindta az én mamám lett volna...
"Bátyusom" Kiscsics elment,és már valószinű soha nem látom.Vele nőtem fel,mellete tanultam meg élni....
Gyuszika is itthagyott..Mostmeg...ááá.. ma megtudtam Biztosan hogy, valoszinű Nikike is itthagy..egyedül... mindig akkor vesszük észre hogy ki mennyit jelet,mikor már Nincs melletünk. Hmm milyen igaz.
GYÜLÖLÖÖÖÖM A FELNŐTKOOOORRRRTTTT!(-.-) Nikike olyan volt nekem mindt a tesóm..(igaz mostanság kicsit eltávolodtunk..de akkor is)Már most hiányzik..jaa meg ráadásul Ancsa is.. :( Gyülölöm ezt a köcsög életet!:@
És akkor még...-ről nem is beszélve.. Hiányzik. :S Akárhogy is,akármilyen rossz,akármilyen bunkó tahó állat,akkor is hiányzik.. Miért? Miért? és Miééért?
Akárkit is szeretek meg mindig kiderül róla valami..valami,ami nem jó..:S Hiába szertem..hiába! Tudom nem vagyok egyedül,de mégis egyedül érzem magam,egyedül ebben a hatalmas nagy világban...
Legszivesebben kisirnám magam valakinek a vállán:S De nem!Fel a fejjel,mosolyogni,és vidámnak kell lenni!:) Igen! Ezt kell tennem:) Happyyy:D
"Születtem. tiltakoztam. S mégis itt vagyok.
Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.
Szabad szerettem volna lenni mindig
s őrök kisértek végig az uton."



