Szeszélyes álmok

Sokan mondják, hogy *Az álmaink határozzák meg a jövőnket* .
Ezt hogy értik? Megálmodsz valamit,és minden erőddel,akaratoddal azon vagy hogy valóra váljon?
Szép is ez.. :) Főleg egy ilyen *Örök álmodozó* típusú lánynak,mint én vagyok!(:
Szeretem az én kis életemet,mégha néha tele van csalódással,és fájdalommal is..
Hisz,ha csak jó történne velünk,nem tudnánk örülni az aprócska dolgoknak,mindt pl egy ölelés attól akit szeretsz :)
Nem szeretem a kívánságokat,én mindent magamtól szeretnék elérni... Saját erőmmel akarom felépíteni a jővömet.

Nincsenek nagy vágyaim a jövőmtől,csak egy szerető boldog család,a mindennapi ölelés és puszi,egészség és bizalom..
Szerintem összetartással MINDENT el lehet érni..
Nem akarok én Milliómos lenni,nem kell nekem szőke herceg fehér lóvon.Nekem csak egy egyszerű hétköznapi srác kell,aki tele van álmokkal és nem fél megvalósitani őket. *.*
Aki szereti az embereket,és ha teheti a legyet is kiengedi az ablakon.
Ki akkor sem enged el,ha el akarok menni,akit nem tart vissza a vihar vagy a hó,ki akkor szeret a legjobban mikor *hülye* vagyok..:)

Lehet hogy túl sokat kérek,de változni félek..
2x már elhittem a mesét,hogy nem lehet szedd,nem lehet másképp..
Talán az a baj,hogy nem az a *Minden héten mást szeretek* Típusú lány vagyok..
Évekig ismerkedek,évek kellenek hogy lassan lassan bízzak.. De valahogy sosem tudom eldönteni hogy mi a jó nekem..
Talán majd egyszer.. valaki.. akinek megfogom a kezét,nem engedi majd hogy visszahúzzam.
Ígí talán rájövök,hogy igen... valóban fontos vagyok neki..:)

BláBlá :D *Csakmeeert uncsizok* :))

Volt olyan napom tán észre sem vettem..
A nap sokkal szebben sütött rám,s mindenki szeretett.
Nem tudom mitől volt,egyszer csak énekeltem,
Nevettem,mert a dallam arról szólt,hogy szeretek!!! Sétáltam az utcán,mindig jöt egy barát. S ha a kedvem fogytán,Ő énekelt tovább. Szomorú is voltam,egymagam,s úgy érzetem dől a ház, A boldogság,egy hajszál,egy szó,egy mozdulat,
Csak mozogtam,alig szóltam már,csak el ne haggyam magam!(:

Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni,egy pillanatra megérteni őket, s mélyen a szívükbe ásni! Megőrizni mosolyukat,s cserébe az enyémet adni,átélni minden élményüket,s őket nem szenvedni hagyni! Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak, csókot adni nekik, de csak aki megérdemli annak! Velük zokogni, s örülni,amikor csak lehet, hiszen az a legtöbb,amit egy angyal megtehet!*.* :D
Mosolygó arcot kinek van ereje megütni? A mosolyt senkinek sincs bátorsága összetörni, Mosolyra mosoly a válasz. Ugye? :)

Tudunk szeretni önzetlenül?Mi a szeretet csendje?Amikor kedvesed mellett ülsz és csak nézed Őt vajon érzed,ez a szeretet.Elszaladunk minden érzés mellett...
nem figyelünk másokra magunkra,csak a világra.Megfelelni akarunk minden helyzetben.!Csendben lenni nem rossz dolog,próbáld meg!
Ha ellenségeinket elfogadjuk,megértjük jobb emberek lehetünk. ;)

És ami hiányzik:
Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel, ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell, de hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek, mert így vagyok csak én. :)

Az igazit elhagyjuk a többiért, a többit az igazi miatt... -.*

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét... ;)
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van

Valahol elveszett...

Hiányoznak a felejthetetlen kalandok,a kócos éjszakák,az őrült barátok és a mára elveszett álmok.. :S
Soha nem éreztem még magam ennyire egyedül...
Sokan vannak körülöttem,kik nem hagyák hogy ezen tűnödjek.,De mégis reménytelenül kutatok a múltban..:S
Hol vannak a barátaim,akikkel könnyezve nevettem?;(
Kik hajnalig végigénekelték velem a sötét utcákat? És kik annó a vállamimon sírtak?:S
Naés...hol van a Nagy Szerelem? .. Mi mára csak dráma és szinjáték?:(
Nekem ő volt az egyetlen,neki én..talán...csak egy a sok közül!(N)
UTÁLOOOOM!... És mégis hiányzik :(
Mivé lettünk?....undorító... :/


Megpróbálok új életet kezdeni..Új barátok,új álmok,régi célok.. :)
A múltat soha senki nem veheti el tőlem,én őrzőm..mélyen a szívemben.
Szerelem...vajon tőled mikor fogok végleg megszabadulni?:/
Tudom hogy csak játszik velem,és én naíval elhiszem..
De majd a jövőben büszkén gondolok rá.. IGEN!Nekem ő volt az egyetlen!(:
Még így is...hogy tudom szerepet játszik...
"Kidobott emlékek" ...és valóban... azok lesznek.. ;(
Hiányzik a bizalom a világból..:S

Emlékek..

Most, hogy egy kicsit befeléfordulós lett az életem, gondolataim gyakran elkalandoznak a régmúltba, egészen a gyermekkoromba. Mennyi minden a felszínre tör egy ilyen hangulatban.
Emlékek, melyeket lelkem kis fiókjaiba zárva õriztem, most egyre-másra megnyílnak, felidézve egy-egy boldog pillanatot életem kis szeletkéibõl.
Jól esik ez az emlékezés, mert eltereli gondolataimat a valóságról, a jelen nem épp kellemes történéseirõl...

Nanapság :)

Ha tehetném most rögtön megállítanám a rohanó időt.
Felzárkoztatnám az érzelmeimet,magamhoz ölelném az egyre távolodó szeretteimet,felfognám a tetteimet és megbecsülném a lépteimet.
Valahogy gyorsan elillan az idő...

Lassan kezdek beletörődni hogy nem lehetek örökké "kislány" .
Céljaim vannak és erős akaratom hogy megvalósitsam az álmaimat.
Nem elégszem meg a jóval,ha tudom hogy a jobbat is el tudnám érni.
Ugyan... hát én nem fogok ülni,mikor még van erőm szaladni. ;)

Sajnos mostanság sok fájdalmat el kellet tűrnöm...
A barátaim lelkét ápolgattam,miközben egy hamiskás mosollyal a szám szélén válaszoltam hogy velem minden rendben...:/

NAÉS A SZERELEM...MMMM....HÁÁÁT NEM IS TUDOM.
nEM MEREK SZERETNI.:/
Túl nagy fájdalom lenne a csalódás.
Nem az a fajta lány vagyok,kinek havonta más pasi kell.
Én nem szeretem a nyállas szappanopperákat,nekem az akciófilmek jönnek be!;)
Nekem egy ölelés,egy arcra puszi többet jelent 1000 szónál. :$
Nááal a ména tekintetű,hangos sóhajú pasik a menők. (:
Na nekem egy pasi azt mondja "szeretlek" én azt már el nem hiszem...:/
A mai világban ennek a szónak a jelentése csak egy hamiskás iluzió.....- :S
nem..én nem igy képzelem el... :)

Kutatás az élet után...

Már kiskorom óta foglalkoztat az a kérdés hogy a semmiből hogy lett valami??:O.o
Ez így nem helyes! A semmiből nem szabadott volna lennie semminek!
Talán nincs is magyarázat erre..talán csak az én elmém túl színes...=/

Felnézek az égre,mely végtelennek tűnik.
Végtelennek? Hihetetlen...
Miért kék az ég,mikor a levegő láthatatlan?? Honnan ered a szél? És mivan akkor ha egyszer csak "kialszanak a fények" ?
Van-e élet a földön kívül?
Az űrtáncsővek feltárták hogy az éjszakai égbolt azon foltjain,amelyekről korábban azt hitték,üresek,valójában több ezernyi galaxis és számtalan csillag található,amelyek magukba rejtik az élet lehetőségeit.
A kutatások olykor bolygók felé is irányulnak,ahol lehetséges az emberi élet.
Elektonikus szemeket és füleket küldenek előre,hogy feltérképezzék az útat,amelyen egy napon talán már emberi kutatók és telepesek is követhetik őket.

Mostanság foglalkoztatnak a kérdések hogy mi miért van...:D
Csodálatos és megmagyarázhatatlan ez a világ..
De talán ettől olyan különleges....*.* ;D

Lexys blogfirkálmány! ;D

Sikeres érettségi után,újabb és újabb ötleteim vannak a jövőmmel kapcsolatban.
Nem adom fel a terveimet:)
Bármilyen úton is haladok, végül minden álmom az önálló gazdálkodás.
Szeretnék egy házat(közel egy városhoz) de mégsem egy faluban.
Mondjuk..olyan tanya szerűséget!:D
Hülyén hangzik,de ezek csak létra lécei az égig!:P
Gyermekkori vágyam mindig is egy ló volt.
És ha nagy leszek,lesz is!;D
Állatokkal szeretnék MAJD foglalkozni,és erdőkkel.
Erdő alatt a telepítést értem.. annak még van jövője ;)


Én egy olyan típusú lány vagyok,aki képes felhúzni egy fiú pulcsiját csupán azért,hogy érezhesse az illatát.. :$ :)
...aki hajnalig elbambulná a csillagokat az árok szélén feküdve,vagy egy szénabálán ücsörögve! :D
...akinek ha könnyes a szeme,akkor azt mondja hogy a szél belefújt valamit... :)
...aki fürdés közben "kiskarácsony nagy karácsonyt"-t énekel,és vacsira "katonákat" eszik!;'D
...aki a habból hab szakált csinál magának,és plüssmacival alszik :$
...aki unalmában a mamája tyúkjainak a körmeit festeget xD
...aki képes reggelig a szomszédot lesni egy kerítés tetejéről :P
...aki a réten hatalmas csokor mezei virágot szed mindig a szobájába,és pillangókat kerget :D
...aki képes sírni,mikor a barátja sír :)
És aki mindenkit szeret,és nem érti a világot... ;( <3


Ellöknek?--->Felállok!
Megsértenek?--->Lepereg.
Fáj?--->Csak én tudom...
Félek?--->SOHA!
Szomorú vagyok?--->Nevetek!
Van?--->Adok!
Nincs?--->Szerzek!
Szeretnek?--->Szeretek!!!:)) ;DLexys blogfirkálmány! ;D

Nyitott szemekkel ... ♥.♥

Néha elgondolkodom...mikor látom a barátaimat eltaszítja mellőlem az élet...
...mikor a vállamon sírva vígasztalok valakit..
...mikor a közeli ismerőseim öngyilkosságal kísérleteznek..
elgondolkodom.. Vajon miért?Miért nem küzdenek?Miért nem harcolnak azért,hogy nekik jobb legyen?Miért adják fel?=/
Fölöslegesen hullnak a könnyek a pórba,ami elmúlt az nem jön vissza holnap!:'S

Tegnap megtaláltam a naplómat,mibe útóljára 2008 Nov.12-én írtam.
Olvasgattam és jókat nevettem. Istenem...de kis butus,szerelmes kislány voltam.
Naív és hiszékeny.Jó érzés volt,mert tudtam hogy ez már csak a múlt,minden egyes vers egy srácnak,ki elől mára már menekülök xD És akkor,abban az időben pedig futottam utána mint egy vak tyúk! :'D
Mostmeg..ááá defuri máááár!:D "bolond ifjúság"

Most,pöppet "felnőtem" sajnos..
Megvolt a ballagásom is,és a szerenád.. *-*
Jó volt ez az Ápr 31-e is..:$ :') Igazából..rájöttem,hogy nemkell félni a valóságtól*.* ( Köszi bátyus♥ ;) )

Kegyetlen ez a világ,sokszor a földre taszítana,de nem..nem hagyom magam!Sőőőőt,még akkor is nevetek!;)
Hiszek egy célban,hiszek a jövőben.Soha nem fogom feladni az álmaimat.
Lehet,hogy még mindig egy "naív kislány" vagyok,de én legalább még a mai napig tudok szívből nevetni,gyermekként zokogni,végtelenül szeretni,és az álmaimért kiállni!:)
Lehet hogy sokszor hibáztam,de isteneem.. mindnki tudja hogy sötétség nélkül nem létezik a fény sem!;D
Még könnyes szemekkel is látom a szépet,még ha reménytelenül is,
de IGENIS FELÁLLOK!-.*
Jaaaaa és tündérek márpedig léteznek!xP xDD *tüntérkeresztanyú* ;D

És végül egy vers,abból a bizonyos naplóból,amit még annó az az "esztelen Lexy" írt:P

"Nincsen virág szirom nélkül,nincsen élet bánat nélkül
Tárva álmod kapuja,távol Ámor haragja
Marcok mellet éberségben,átéled az életed
Szenvedésed áthajszolod,s örömödet fontolgatod"
Kelt:2008.08.24(Pont a 17.szülinapomon:$)

Fonto$ hogy megtanuld ...

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

*.*

"...egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és önfeláldozás között.....és megtanulod hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal...és kezded megérteni hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó....és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyerek kétségbeesésével....és belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalod, hogy a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.....műveld hát saját kertecskédet,magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...és megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz....hogy valóban erős vagy....és valóban értékes...."

..mert így van

Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
"A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság, egyre kevesebb szex, előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet?
Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne.

Szó sincs arról, hogy ne érteném az álmot, mert értem én, nagyon is jól. És a többit is. Tudom, mit jelent, bár azt kívánom, bár ne így volna. Tudom az okát. Tudom. És ismerem az álmokat és a valóságot. Csak azt nem tudom, hogy űzzem el.
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!:)

A nagybetűs élet ^^,

Egyik órán megkérdezte tanárnéni, hogy szerintünk melyik az a pillanat, amikor felnőtté válunk. Ez egy igazán nagyon jó kérdés...

Mikor növünk fel? Amikor a kezünkbe kapjuk az érettségit? Amikor betöltjük a 18-at? Amikor önállósodunk, saját ház, kereset? Magam sem tudom. 20 éves vagyok, de néha azon kapom magam, hogy önálló életet akarok, elköltözni, dolgozni. Az az ijesztő, hogy idén végzem a sulival, és mindezt elkezdhetem.
A felnőtté válás küszöbén állva fogalmam sincs, hogy valójában mit is akarok. Egyik nap azt nézem, hogy melyik házak eladóak, milyen álláslehetőségek vannak, másik nap pedig az elmúló ifjúságomat siratom. Persze korántsem múlik ez el még :D
Az jutott eszembe, amikor 13-14 évesen már nagylánynak éreztem magam, de amikor 17-18 éves valódi nagylány állt mellettem, akkor kis pisis voltam. Ha ma vagyok 21-22 évesek körében, akkor nem érzem a különbséget, nem érzem azt, hogy ő már többet tud mint én.
Mindig is érettebbnek tartottam magam a koromnál. Ez nem jelenti azt, hogy én is komoly vagyok, csak valahogy mélyebben elgondolkoztam dolgokon, mint a körülöttem lévők. Legalábbis ezt vettem észre.
Fogalmam sincs, hogy mikor lesz belőlem igazi felnőtt, és jelen pillanatban azt sem tudom, hogy akarom-e ezt. 20 évesen az emberlánya még nem ilyeneken gondolkozik, de azért már ott motoszkál a fejében, ebben biztos vagyok.
Legszívesebben befejezném már a sulit, de emellett a gondolatom mellett szorosan ott van az, hogy mégsem akarom befejezni, mert akkor tényleg gyökeresen megváltozik minden, soha többé nem lehetek középsulis.

Valójában ráérek még ilyeneken agyalni, csak ez most valahogy kikívánkozott... :)

Továbbra is sodródom az árral... :)

Barátság & Szerelem

A közvetlen környezetemben azt vettem észre, hogyha választani kell a két "dolog" között, akkor a legtöbben a szerelmet választják... :S
Amikor az egyik legjobb barátomat veszítettem el emiatt, akkor döntöttem úgy, hogy nem fogom magam választás elé állítani. Miért kellene?
Vitatható, hogy a barátság legtöbbször tovább tart, mint némely "szerelem", azonban egyiket sem szabad feladni. Szerencsére én nem kerültem választás elé, így nem vagyok nehéz helyzetben, de mint korábban már említettem, volt olyan, hogy egyik napról a másikra hagyta el baráti körömet egy fiú. Értetlenül álltam, és nem tudtam felfogni, hogy attól, hogy neki barátnője van, miért kell feledésbe tenni a barátait? =(
Azt hittem, hogy jóba vagyunk, jött egy lány, aki miatt felrúgott egy majdnem 10 éves barátságot...
9 hónapja nem beszéltem vele egy szót sem, és ez nagyon rossz..


¤ A barátság örök, a szerelem mulandó.

¤ A szeretet mélyebb és tartósabb érzelmeket táplál, mint a szerelem.

Hátpersze...

♥ Szallagavató^^ ♥

Ez is elmúlt..:) Nagyon vártam..és féltem hogy vége lessz! Legszívesebben azt kívántam volna hogy az az este SOHA ne érjen vége!:$ Hogy miért?? Mert innentől tanulás-tanulással..:/ Kezdődik a nagy izgalom,és készülés a vizsgákra!:S
A táncunk nagyon jól sikerült...rengeteg gratulációt kaptunk..:) és amit bánok még az az..hogy nincsnek..és talán nem is lesznek többé ilyen próbák..:S A csapat miadt hiányzik..:( Imádtam..:$ *.*
Borzasztó hálás vagyok a táncosoknak hogy segítettek.. Főleg a borókásoknak,Katának,és Rózsának!:) Nemtudják mit tettek.. de télleg köszönöm nekik!:)♥
Mától kezdve kicsit visszaveszek a bulizásokból.. Táncra ugyanugy járok keddenként...
És tanulás..tanulás TANULÁÁÁS!:(( xDD

Tündérekről^^

A régi magyar néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének. A régi magyarok Tündérországnak is hívták Erdélyt. Sok vár van itt, amelyről úgy vélekednek, hogy tündérek lakták vagy építették őket. Ilyen például a dévai, aranyi vagy a kolozsvári vár. Némelyikükben időnként még ma is megjelennek azok a tündérek, akik ott laktak.

Vannak-e még tündérek?

Sokféle elmélet létezik, amely szerint a tündérek valamilyen formában ma is léteznek, és minket, embereket segítve vagy gátolva, köztünk élnek. A világot Jin és Jang erők egyensúlyaként tekintő elmélet szerint a Jang világa a pozitív energia forrása. Erre a világra hangolódtak a természet szellemei, és a tündérek is. Bennük testesül meg a természet intelligenciája, és az ő feladatuk minden életfolyam irányítása.

Egyes elméletek szerint a tündérek sok tekintetben a szellemekhez hasonlítanak. Bizonyos képzetek szerint azonban a tündérek az emberek érzelmeiből táplálkoznak. Vannak, akik segítik az embereket, inspirálják őket, ötleteket adnak nekik, majd később ezekből merítenek erőt. De vannak, akik energiát vesznek el az emberektől, ami például álmatlan éjszakákban, hirtelen megszakadó párkapcsolatokban nyilvánul meg. Ezoterikus értelemben tehát a tündérek nem az emlékeinkben élő apró pillangószerű lények, hanem egy magasabb energiaszint erői, amelyek hatással vannak ránk, és környezetünk energiamezőjére....

Nah ime a hirtelen kedvváltozás bizonyitéka!:P :DDDD Ennyiiii

Nyálas jelentek..:) vaagy inkább rossz..nagyon rossz...!:(

Nah szóval..igen a Napokban Összejöttem Attilával:) Imádom,de valami aztsúgja rossz döntés volt..nagyon nagyon rossz..:S Szeretem..de valami aztsúgja nem kelett volna..főleg azért mert nálla sokkal jobban szeretem...(mind1 kit) és,annyira fáj ez az egész.. vele vagyok,másra gondolok helyzet. Legszivesebben öröké egyedül maradnék!:( Boldognak kéne lennem..de nem tudok azlenni.. Azaz boldog vagyok..de mással lennék az.. vagy egyedül..vagy nemtom.. áhh.. nemtudok kiigazodni magamon.
Talán összekéne szednem a bátorságoamt,és megmondani mindenkinek mindent és akkor nem lessz baj..:)
csak félek bátor lenni..és félek hogy csalódnom kell...Talán a sorsra kellene bíznom a feleletet!:)
...
legszivesebben sírnék egy baromi nagyon már néha...deee..nemszabad..az nem megoldás:)

Ui:Már bátlan lemerek írni sokmindent a blogomban..meert talán már senki nem olvassa...

ღ 2 Év:$ ღ

Kedden volt két éve hogy ismerem az én kis Dilisemet!♥ Hihetetlen hogy egy barátot ennyi idő útám is ennyire hogy lehet szeretni...és hogy egyetlenegy nézeteltérés,vita nem volt még köztünk!:) A legjobb!ღღღ Egyszerűen imádom!:$ A legjobb dolod az életemben ő..:) Köszönöm neki hogy mindig ittvan melettem,és midnig boldoggá tesz,segít a tanácsaival,és helyretesz ha rosszat teszek.. Nélküle nemtudom mi lenne velem..:) Imádom!*.*

Tegnap nosztalgianap volt...:) Kingussommal értékeltük a helyzetet,és rájöttünk hogy a mi nagyon szeretett,és mélyen tisztelt csapatunk már rég nem olyan mindt volt..:( Fáj...és nagyon rossz..:(
Talán mostanában nekemis ezért van iylen "változó kedvem" úgyérzem elvesztettem a régi barátaimat! Azaz még mindig melletem vannak..de..demár rég nem olyanok akikel régen Mindig,Minden körülmény közt számíthattam..és akikel együtt sírta,..:S ennyi..:S

barátok,érzelmek,szilveszter és...más semmi!xD

Ajj már egy jóideje nem írtam...eszméletlenül sok minden történt velem..:)

A tavalyi év sokat jelentett nekem.rengeteg új barátom lett,és bizony megtaláltam a helyem köztünk... sajnos nemsokára elválnak útjaink,de addig élvezem a társaságukat. :)

Mostanság pedig igencsak összevagyok zavarodva érzelmileg..:S Hirtelen túl sok embernek lettem fontos..úgy...:/ és...és hát igazából én már jóideje egy dedóst "szeretek"(Hogy mennyire azt nemtom)..csak...csak gőzöm sincs miért vagyok ennyire bátortalan..:S Néha úgyérzem hogy fél tőlem...talán fél hogy elutasítom.. De..igazából énis ettől félek:)
Majd ahogy a sors hoza.. de a lényeg hogy Deniszen tulléptem..neki köszönhetően!:)♥


Áájj a Szilveszter...Hát az nagyon toppon volt!:D imádtam a firkálos részeket..:D ajj szegéény Rajmiiii...:'D Petike és Puszedli végig kintvoltak,köszi érte!:)♥.♥

Még írnék..csak éppen haldoklom,valami nyavajaát elkaptam és még nem gyógyultam ki rendesen..:S szóval majd nemsokára jön a második rész. ;)