Néha elgondolkodom...mikor látom a barátaimat eltaszítja mellőlem az élet...
...mikor a vállamon sírva vígasztalok valakit..
...mikor a közeli ismerőseim öngyilkosságal kísérleteznek..
elgondolkodom.. Vajon miért?Miért nem küzdenek?Miért nem harcolnak azért,hogy nekik jobb legyen?Miért adják fel?=/
Fölöslegesen hullnak a könnyek a pórba,ami elmúlt az nem jön vissza holnap!:'S
Tegnap megtaláltam a naplómat,mibe útóljára 2008 Nov.12-én írtam.
Olvasgattam és jókat nevettem. Istenem...de kis butus,szerelmes kislány voltam.
Naív és hiszékeny.Jó érzés volt,mert tudtam hogy ez már csak a múlt,minden egyes vers egy srácnak,ki elől mára már menekülök xD És akkor,abban az időben pedig futottam utána mint egy vak tyúk! :'D
Mostmeg..ááá defuri máááár!:D "bolond ifjúság"
Most,pöppet "felnőtem" sajnos..
Megvolt a ballagásom is,és a szerenád.. *-*
Jó volt ez az Ápr 31-e is..:$ :') Igazából..rájöttem,hogy nemkell félni a valóságtól*.* ( Köszi bátyus♥ ;) )
Kegyetlen ez a világ,sokszor a földre taszítana,de nem..nem hagyom magam!Sőőőőt,még akkor is nevetek!;)
Hiszek egy célban,hiszek a jövőben.Soha nem fogom feladni az álmaimat.
Lehet,hogy még mindig egy "naív kislány" vagyok,de én legalább még a mai napig tudok szívből nevetni,gyermekként zokogni,végtelenül szeretni,és az álmaimért kiállni!:)
Lehet hogy sokszor hibáztam,de isteneem.. mindnki tudja hogy sötétség nélkül nem létezik a fény sem!;D
Még könnyes szemekkel is látom a szépet,még ha reménytelenül is,
de IGENIS FELÁLLOK!-.*
Jaaaaa és tündérek márpedig léteznek!xP xDD *tüntérkeresztanyú* ;D
És végül egy vers,abból a bizonyos naplóból,amit még annó az az "esztelen Lexy" írt:P
"Nincsen virág szirom nélkül,nincsen élet bánat nélkül
Tárva álmod kapuja,távol Ámor haragja
Marcok mellet éberségben,átéled az életed
Szenvedésed áthajszolod,s örömödet fontolgatod"
Kelt:2008.08.24(Pont a 17.szülinapomon:$)
