szépen a füledbe súgom..Már nem kellesz nekem..

Most, bébi, gyerünk
Ne akard a szerelmet, melyet sosem engedtél éreznem
Tudnom kellett volna, mert semmi igazit nem mutattál
Gyerünk, légy férfi, nem fogsz belehalni
Nincs több könnyem, amit elsírhatnék
És ezt nem tudom tovább elviselni
Tudod, hagynom kell elmúlni
És tudod…

Már nem vagyok szerelmes, engedj el
És engedj ki ebből a nyomorúságból
Csak mutasd meg az utat
Hogy visszakapjam az életem, mert
Te nem tudsz bánni velem
Mondom, már nem vagyok szerelmes, nem látod
Bébi, szabadon kell engedned
Már nem vagyok szerelmes

Mondtam, hányszor próbáltam
Rendbe hozni ezt a szerelmet
De te mindig csak elszomorítottál
Gyerünk, légy férfi, túl fogod élni
Igaz, hogy jól tudod intézni a dolgokat
Mondd, hitted-e volna tegnap
Hogy én leszek az, aki kiadja az utad?
És tudod…

Már nem vagyok szerelmes, engedj el
És engedj ki ebből a nyomorúságból
Csak mutasd meg az utat
Hogy visszakapjam az életem
Te nem tudsz bánni velem
Mondom, már nem vagyok szerelmes
Nem látod?
Bébi, szabadon kell engedned
Már nem vagyok szerelmes

Hadd lépjek túl rajtad
Ahogy te is túlléptél rajtam
Úgy látszik, eljött az időm, és
Most továbblépek
Erősebb leszek

Már nem vagyok szerelmes, engedj el
És engedj ki ebből a nyomorúságból
Csak mutasd meg az utat
Hogy visszakapjam az életem, mert
Te nem tudsz bánni velem
Nem, nem, nem

Mondom, már nem vagyok szerelmes
Engedj el
És engedj ki ebből a nyomorúságból
Mutasd meg az utat
Hogy visszakapjam az életem, mert nem tudsz bánni velem
Mondom, már nem vagyok szerelmes
Nem látod?
Bébi, szabadon kell engedned
Már nem vagyok szerelmes

Már nem vagyok szerelmes, engedj el
És engedj ki ebből a nyomorúságból
Mutasd meg az utat
Hogy visszakapjam az életem, mert nem tudsz bánni velem
Mondom, már nem vagyok szerelmes, engedj el
És engedj ki ebből a nyomorúságból…

...

Mikor egyedül vagyok, rámtör a magány. Minden nyomasztó súlyával, gondjával egyszerűen a vállamra szakad. Társaságban jó lenni, mert a gondolatok halmaza valamilyen szinten megváltozik. De mikor az ember egyedül, négy fal között tengődik, szörnyű ellenség ez az érzés. Főleg most. Úgy érzem, hogy itt ülök és a falak egyre mennek össze és mind mind több és több gondot zúdítanak a fejemre. Folyton azon gondolkozom, mi lesz. Egyszer megnyugtatom magam, másszor pedig remeg mindenem. A sejtelem és a megérzés, nagyon rossz barát a magányban. Főleg, ha a megérzésed igaznak bizonyul. Ilyenkor átfordul kétségbeesésbe, majd bánatba és végképp leterít. Fáj a fejed, szúr a szived, hányingered van és úgy érzed mentem megdöglesz. Valaki azt mondta, mosolyogjak sokat.

??????????

Jupijé :)

:)

"Egyedül lenni: rendkívüli élethelyzet vagy a világ legtermészetesebb dolga? Mi a különbség az egyedüllét és a magány közt? Van, aki a magányra született? .."

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."

"
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell. Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.

:)

Hát igen..elég rég nem írtam már..huuh rengeteg minden történt velem mostanság.. dee sajnos több volt a rossz mindt a jó. :S De semmi baj..menni kell tovább.
Ám újra visszatértem..újra a régi kedvenceimet hallgatom,amik nagyon jó érzéssel töltenek el:) Egyik nagy kedvencem ime:


És-És minden jó buli után MINDIG ezt hallgatuk anno..:) A régi szép idők.Volt amikor az árok szélén..volt amikor kiterülve..és volt amikor egymáson:)De a bulik mindig evvel a számmal fejezödtek be,és így voltak TÖKÉLETESEK! Hiányziiik...:(
Amikor ezt a számot hallom annyira..de annyir furcsa érzéseim vannak...nemtudom. Nemtudom mire vélni,és..és..áá...néha jó...de egyben rossz is.


Nagyon imádom ezt az együtest..:)