Az igazit elhagyjuk a többiért, a többit az igazi miatt... -.*

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét... ;)
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van

Valahol elveszett...

Hiányoznak a felejthetetlen kalandok,a kócos éjszakák,az őrült barátok és a mára elveszett álmok.. :S
Soha nem éreztem még magam ennyire egyedül...
Sokan vannak körülöttem,kik nem hagyák hogy ezen tűnödjek.,De mégis reménytelenül kutatok a múltban..:S
Hol vannak a barátaim,akikkel könnyezve nevettem?;(
Kik hajnalig végigénekelték velem a sötét utcákat? És kik annó a vállamimon sírtak?:S
Naés...hol van a Nagy Szerelem? .. Mi mára csak dráma és szinjáték?:(
Nekem ő volt az egyetlen,neki én..talán...csak egy a sok közül!(N)
UTÁLOOOOM!... És mégis hiányzik :(
Mivé lettünk?....undorító... :/


Megpróbálok új életet kezdeni..Új barátok,új álmok,régi célok.. :)
A múltat soha senki nem veheti el tőlem,én őrzőm..mélyen a szívemben.
Szerelem...vajon tőled mikor fogok végleg megszabadulni?:/
Tudom hogy csak játszik velem,és én naíval elhiszem..
De majd a jövőben büszkén gondolok rá.. IGEN!Nekem ő volt az egyetlen!(:
Még így is...hogy tudom szerepet játszik...
"Kidobott emlékek" ...és valóban... azok lesznek.. ;(
Hiányzik a bizalom a világból..:S

Emlékek..

Most, hogy egy kicsit befeléfordulós lett az életem, gondolataim gyakran elkalandoznak a régmúltba, egészen a gyermekkoromba. Mennyi minden a felszínre tör egy ilyen hangulatban.
Emlékek, melyeket lelkem kis fiókjaiba zárva õriztem, most egyre-másra megnyílnak, felidézve egy-egy boldog pillanatot életem kis szeletkéibõl.
Jól esik ez az emlékezés, mert eltereli gondolataimat a valóságról, a jelen nem épp kellemes történéseirõl...