CsakmertCsakmertCsakmertCsaaaaak :DD

Gyermekként álmodtam és tudtam hogy úgy lessz.
Én mindig hittem az életben, és nem fájt a Szivem.
Tudtam hogy én váltom meg majd a világot,láttam a jövőmet, és semmisem bántott..
Erős volt lelkem, valami hajtott.. tudtam hogy átléphetek bármit ha baj van..
Bár csalódtam sokszor, és sokminden bántott, de ennek ellenére a mélyből, én mindig a magasba vágytam.
Hiába mondanám,nem hisznek bennem, de én akkoris tudom majd, hogy mit kell tennem..

"Azt mondják felnőtt vagyok, de gyerekes szívvel...
Nincsnek érzéseim, de sírok egy filmen...
Nem tudok gyűlőlni, ha megvetnek engem...
Szeretek akkoris, ha majd el kell mennem..
Könnyes szemmel ébredek, de nevetve kelek...
Veled leszek akkor is, ha már máshol kell majd lennem...
Ne kérd a bízalmam, ha már elvesztetted...
Megbocsátok mindent, de a feledés nem megy..." By:Lexy

Az álmaim..

Vajon az álmok mitől vannak?
Szörnyű hogy olykor miket álmodom... :/
Riadtan ébredek fel és félelemmel, gyakran előfotdul hogy sírva, remegve..
Olyan valóságosak... fő oka annak hogy hajnalban alszom el, és korán felkelek... forgolodok stb...
Sok ember ezt butaságnak hiszi és kinevet..
Ezért nemis beszélek róla..
Tudom hogy ez nem a valóság, DE AZ ÉRZÉSEIM AZOK!!! ...
Tiszta a lekiismeretem, soha senkinek nem ártottam, és szeretem az embereket..
Akkor miért? Miért pont én? És miért pont az álmaim tartanak félelemben?:(
Már 12-13 éves korom óta.. az az este óta... folyton... ;(
Ha tehetném kitörölném az életemből..
De csak nyelek eggyet minden reggel, és mosolygós arccal elkezdem a napot. :)
Mert ilyen vagyok... voltam... és MARADOK... ;))