Ez már más…

Rohan a világ, és vele együtt rohanok én is… Megszeretnék állni néha egy igaz szóra, egy igaz ölelésre… De mégsem teszem… Nem állok meg, rohanok… rohanok a világgal. Vajon jó ez így nekem? Én kérdem… Annyi minden más… Szeretnek. Vagy csak üres szavak? Kívülről mosolygok. Mosolygok, rohanok, ölelek, és viszont szeretek. Belülről egy kósza összevisszaság zavarja össze a tetteimet. És nem állok meg csak rohanok… Mégsem engedek a vágynak. Mégsem…. De rájöttem arra hogy többet ér néha egy összebújós éjszaka, mint egy hatalmas buli a haverokkal. :$ ;)