Ma elgondolkodtam azon,hogy semmi értelme az ember életének.
Egy ovatlan pilanat,és máris véget ér.Sosem tudhatjuk mit rejt a sors.
Ma is voltam melozni,reggel fél 5-töl.....Hu még most is halálfélelmem van:(
Rettenetes dolog történt ma,2 másodperc,és most itt nem irogatnék.
Még mindig nagy traumában vagyok.Mégcsak most kezdem igazábol feldolbozni,hogy mi is törént.
Ha valakit érdekel,kérdezze meg és elmesélem.
A lényeg az,hogy még most is félek,borsodzik a böröm és gyomoridegem is van.
Belegondoltam hogy mennyi rosszat és jót tetem az életben...hirtelen leforgot az egész életem.
Amikor ez az eset törént,5 percig kb meg sem tudtunk szólalni,csak néztünk egymásra,utána meg szó szerint remegtünk.
Néha nézem a tv-ben a baleseteket,és csak annnyit mondok "jaaj szegények....."Nos ezt már átélni.Annyira remegek még most is.....:(
baker a bátyusom megérezte!
Tegnap mondta nekem hogy ma ne menjünk melozni mert "kipurcanunk"-->de ő a melegre gondolt,azt akarta hogy menjek vele Sllyére.
Mostmár értem hogy mostanság miért voltak ilyen zavargos álmaim.
Te olvasod most a belyegyzésemet,tuti egy jot röhögsz,bár meg is értelek,lehet hogy én is ezt tenném.De nagyon vigyázz,mert SOHA nem tudhatod hogy mikor jön el érted a halál.
És akkor nincs utolsó üzenet,nincs utolsó ölelés,nincs semmi...csak a szomorú valoság.
Soha nem itélj meg senkit,mert ha történik vele valami az neked is egy orjási trauma lessz.