Alkoholizmus!

Melyik az a pont,amikor valaki alkoholistának számít?Hol lehet meghúzni a határt?

Alkoholfüggőség vagy a szerfüggőségnem számít betegségnek.Ha az illető rendszeresen iszik,nem tudja a szociális ivászaton belül megtartani a problémát,és ez nagymértékben kihat a magánéletére és a munkahelyi dolgaira.Azt,amig az illető csak csak iszogat,a társaság középpontja és jopofa,vicces,laza,senki nem tartja betegségnek.Viszont ha átmegy abba a stádiumba,hogy idejének legnagyobb részét vagy kocsmába tölti,vagy vagy hazaküldik a minkahelyéröl,mert itats,vagy haza kell kisérni,vagy a mentő elviszioa a detoxikáloba,egyértelmő jelek arra vonatkozóan,hogy pszichiátrián kell kezelni.Önmagában a szociális fogyasztás,ami nem befolyásolja a magánéletet,az nem probléma!

Hogyan lehet rajtuk segíteni?
Fel kell tárni az okot,mi van a szerfogyasztár hátterében,lehetséges hogy korábban kialakult depressziós állapot miadt öngyógyitásként használja a beteg a szert.Lehet egy szorongásos zavar is annak előzménye,ha valaki a pohárhoz nyúl.
Ha valaki annyira gátlásos,hogy nem bír másokkal beszélni,nem tud megnyilványulni,nem tud ügyet intézni csak akkor,ha előtte iszik valamennyit.
Az alkohol csökkenti ugyan a szorongást,de egyre több alkoholra van szügség a szorongás csökkentéséhez.Aki már függő volt,az szociális ivó már nem lehet.
Szociális ivó az,ki tudja tartani a kontrollt,meg tud állni két-három pohárnál.Ez az egészséges felhasználása az alkoholnak.
A kényszer-és szenvedélybetegség teljesen más,nem is függ össze egymással,sőt egymás ellentettje.Míg a szenvedélybetegség csökkent kontroll a jellemző,addig a kényszerbetegség bizonyos értelemben ennek épp az ellenkezője,ugyanis itt egy fokozott kontroll áll fenn.hogy semmi baj ne történjen.
A betegek nagy részénél kiderülhet,hogy a szülők elváltak,vagy volt köztük valamilyen tartós konfliktus,amit a gyerek nem tud kezelni.És akkor jön a szorongás,ami vagy alvászavarrá változik,van,akinél kényszerré,vagy például állandó gyomorfájdalommá.
A kényszeres érzi,hogy ez abnormális,de úgy érzi,ekkora hülyeséget csak ő csinál,holott a lakosság egy százaléka érintett.A kényszerbetegekre azt szoktuk mondani,hogy "Zárt ajtók mögött,csendben szenvednek"Titkolják a betegséget.