Nos,tény és való hogy nagyon össze vagyok keveredve...
Nemtudom ki mennyit jelent és hogy kihez közeledhetek...
Nemértem miért fáj a távollét és a közellét miért hétköznapi...
Mikor ölelést akarok adni,mindig bunkozók akaratlanul...
Kiket puszilnák,azokba rugok bele..
Áh!Nemértem... :(
Az érzéseimet nem jól mutatom ki..mert talán nem is akarom hogy tudjanak róla..
Mert egy szivetelen állat vagyok,ki úgy érzi jól magát ha húzza mások idegeit...
Tudom-Tudom!Ez vagyok én.És még fokozhatnám..
De akármilyen furán is hangzik,énis egy érző lény vagyok.
És is tudok szeretni,és szivből ölelni.
Imádok hülye lenni,és ilyenkor sajnos nem nyitott szemmel járok..
Beleugrok hülyeségekbe és a következményekkel nem törödöm.
Csak a múltat nézem,ami fáj...Nagyon-nagyon fáj...
Nem birom nézni hogy omlik a talaj,és az illető nem fogja meg a faágat hogy megmeneküljön.Nos,Ilyenkor jövök én egy sthillel és kivágom a fát!!!
Nem kegyetlenségből!!
(NEMD ENISZRŐL VAN SZÓ!)
Na am sztem nem vagy szivtelen állat és tudod te kezelni az érzéseidet vagyis sztem csak magadnak se valód be amit valójában érzel és ezért érzed ugy hoh másokat bántasz pedig valójában szereted vagy hát nem tudom nem vagyok jó ilyenben lényeg hoh sztem nem vagy ilyen. De akárhogy is előbb vagy utóbb meglátod.
VálaszTörlés:D remélem!:D
VálaszTörlés